A sas leszállt. De minek? – Paradicsom meghódítása, 0.nap
Röpke 20 órányi repülőzés után, életemben először megérkeztem Silicon Valley-ben. A történet múlt tavasszal kezdődött, amikor a  Rate My Speech-csel megnyertük a Startup Tavasz nevű versenyt, és fődíjként ezt az amerikai utazást. 
 
Vigyázz, hosszú! A lényeg, hogy itt vagyok San Fransiscoban, és 2 hétig amennyire csak lehet, igyekszem értelmes kapcsolatokat építeni úgy, hogy abból más is profitáljon. Emellett egy új ötletemet is minél feljebb akarok juttatni a validációs létrán.
 
Mivel közpénzből valósul meg az út, szeretném a szakmai részét transzparenssé tenni. Remélem így mások is  értéket tudnak majd meríteni belőle. Naponta egyszer igyekszem majd arról írni, hogy milyen itt kint a közeg, hol és hogyan lehet leginkább érdekes – értékes emberekkel ismerkedni, milyen trendekbe remegnek bele a Völgy szívei, mit csináljon az egyszeri ötletgazda, ha friss ötletével véletlenül beszabadul a startupok Mekkájába?
 
Feltételezem, hogy az olvasó startup lelkületű valaki, aki kisebb-nagyobb intenzitással már eddig is ebben a közegben gomolygott. Így aztán biztos lesz a szövegben szakzsargon, amit nem fogok magyarázni. Csapjunk is bele a lecsóba…
 

Az ötlet nem vész el, csak átalakul

 
A startupom célja az lett volna, hogy egy online felületen keresztül, kollegiális értékelésekkel segítse a felhasználók beszédkészségének a fejlesztését. Sajnos a verseny utáni hónapokban az egész a darabjaira hullott. Szétesett a csapat, egy fapados prototípuson kívül nem lett termék, és a felhasználók sem jöttek, a koncepció iránti ellenállhatatlan vágyódás sem érződött. Ez volt az első startup kezdeményem, és sikerült is minden nagyobb hibába belefutnom. Tanulságos lecke volt.
 
Azért nem volt teljes a kudarc. Rengeteget tanultam belőle, részt vehettem a Startup Sauna-ban, és megtapasztaltam hogy milyen saját vállalkozást építeni. Öt évnyi multicéges szocializálódás után meredek váltás volt. Szerencsére a fő misszió, az emberek nyilvános beszédkészségének fejlesztése gyökeret eresztett. Többedmagammal csinálunk kisebb-nagyobb for profit vagy éppen non-profit retorika képzéseket. De ez már nem startup, hanem személyes hobbi, maximum lifestyle business.
 
Nagyjából decemberre érettem meg a teljes elengedésre. Őszintén szólva, megkönnyebbülésként éltem meg, mert az utolsó néhány hónapban már csak teher volt a Rate My Speech árnyéka. És így megint volt hely a fejemben egy új startup ötletnek. Ami, mint utóbb kiderült, megintcsak a digitális tanuláshoz kötődik…
 

“Duolingo for soft skills"

 
Hagyományos év végi rituálém, hogy részleteiben visszatekintek az elmúlt évre, és kitűzöm az új évre a főbb elhatározásaimat. Ennek mindíg része valamilyen továbbképzés, jellemzően digitális médián keresztül. A hagyományos képzési formákkal (legalábbis a magyar felsőoktatással) totálisan inkompatibilis vagyok, az online kurzusokat viszont szeretem. Elvben.
 
Azt vettem ugyanis észre, hogy minden évben belekezdek 12-13 kurzusba, de max 2-3-at csinálok végig teljes erőbedobással, és azok közül is jó, ha 1 beépül a mindennapjaimba. 
 
Múlt évben egy Ruby on Rails kurzus volt a nyerő. Érzésem szerint azért, mert nagyon közvetlen volt az oktató stílusa, már az elején láttam hogy pontosan mire leszek képes ha végigcsinálom. Emellett száraz videók és együgyű kvízek helyett épp megfelelő nehézségi szinttel bíró feladatokkal volt tele.
 
Ez elgondolkodtatott. Miért van az, hogy ha programozás-oktatásról van szó, akkor az embernek jobbnál jobb lehetőségei vannak (onemonth, codecademy, treehouse…) de szinte minden más témakörhöz még mindíg jobbára ósdi, egyoldalú kurzusok vannak csak. (Ez tapasztalataim szerint igaz az e-learning piac hagyomáyos szereplőire és az új MOOC-okra is.) Ezt úgy értem, hogy a kurzus szinte teljesen videókból és szövegolvasásból áll, kvíznél komplexebb feladatok ritkán vannak. Ez azért gáz, mert ha az ember el akar sajátítani egy új, gyakorlati haszonnal bíró tudást, akkor az csak úgy megy, ha értelmes, életszerű feladatokat csinál. Gondolj arra, hogy vezetni sem lehet úgy megtanulni, hogy csak kresz-t olvasol és kresz-teszteket csinálsz. Kell hozzá a gyakorlópálya is, mielőtt kigurulsz a forgalomba.
 
Ugyanebben az időben majdnem rászoktam 1-2 mobil játékra. Egy unalmasabb pillanatomban letöltöttem valami kis buta játékot, és percekkel később már arra eszméltem fel, hogy teljes erőbedobással nyomkodom a képernyőt, és a legtöbb ponthoz, leggyorsabb fejlődéshez vezető játékstratégiákon agyalok. Percek alatt szinte teljesen beszippantott. És elkezdett gomolyogni az ötlet.
 
Mennyire jó lenne, ha ugyanezeket a módszereket a készségfejlesztésnél is fel tudnánk használni. Amint írtam, szerintem néhány, kódolást oktató oldal már nagyon jó úton jár. Hát akkor mi lenne, ha ezeken a példákon elindulva megcsinálnánk azt más készségekre is. Nyilván itt csak olyan tudásra érdemes gondolkodni, amit az ember nap mint nap használ(hat). Prezentáció, delegálás és számonkérés, tárgyalástechnika… Hmm, ebből napokon belül jó kis koncepció és pitch lehetne, aztán kezdődhet a múlt évi móka előről.
 

Validation, über alles

 
Állj! Eszembe jutott, hogy anno a Rate My Speechnél is nagyon gyorsan lecövekeltem az alapkoncepciónál. Ez aztán óhatatlanul torzította a validációt, és a poteciális felhasználók igazi megismerése helyett egyből versenysebességbe raktam az agyam. Nem kellene megint ugyanazokat a hibákat elkövetnem.
 
Ehelyett inkább elkezdtem összeírni, hogy milyen validációs lépéseket illene elvégeznem, mielőtt zászlómra tűzöm az új, még nevenincs ötletet. 
 
1. Biztos hogy csinálok majd valami kérdőívet (azóta már elérhető itt, jött is be 45-46 válasz). Ezzel majd óvatosan kell bánni, mert a válaszokba sokmindent bele lehet látni. Inkább arra jó, hogy ha valaki megadja a mailcímét a végén, akkor lehet hogy hajlik majd egy Skype beszélgetésre, ahol okos kérdésekkel tényleg meg lehet ismerni a tanulási szokásait.
 
2. Ha alkalmam adódik más témájú beszélgetés során, akkor majd megemlítem ezt az új ötletet, de nem próbálom majd eladni a beszélgetőpartnernek. Ez arra lesz jó, hogy minél előbb ütközzön az ötlet a realitással. Rendkívül tanulságos dolgok derülnek ki ilyenkor, egyből meglátszik, hogy mi az amit én evidensnek gondolok, és a másik félnek meg halvány lila gőze sincs arról, hogy miről beszélek.
 
3. Találnom kell valakit, aki osztozik az őrületemben, és  részese akar lenni a történetnek. Ha nem sikerül ilyen emberre akadnom, akkor ott gáz van. Vagy velem, vagy a koncepcióval. Ez mindenképpen nagy vészharang lenne.
 
4. Landin page-s kísérlet is kell majd, mondjuk QuickMVP-vel. Azzal főleg azt tudom majd tesztelni, hogy milyen kulcsszavak a legmegfelelőbbek egy ilyen termék-koncepcióhoz.
 
Hja, hogy még nincs termék-koncepció! Az én fejemben egy olyasmi m-learning app jelenik meg, amiben különböző kurzusok érhetőek el. Kurzusok, melyek nem videókkal és szöveggel tanítanának, hanem az adott skill elsajátításához legcélszerűbb feladatokat adának. Hogy ha valakinek csak 30-60 perc ideje van, akkor is használható módszerekhez jusson. Mondjuk, hogyan lehet fél óra alatt ütős prezentációt, beszédet összerakni. Vagy ha már megint kéttucat dologgal kell egyszerre megküzdenie, akkor milyen módszerekkel priorizálhat és delegálhat úgy, mintha ő lenne a megtestesült Mr Wolf. (Remélem a Ponyvaregény mindenkinek megvolt.)
 
 Azon gondolkodom, hogy a fenti koncepció mögött milyen hipotézisek húzódnak?
 
a. Találok olyan felhasználókat, akik a mobiljukra mint tanulási, legalábbis amolyan “skill-elsősegély” eszközre tekintenek? Fitness, wellness és hasonló tréning appok ugyan már vannak, az appstore tele van gyerekeknek szánt készségfejlesztő játékokka is. De vajon az idősebb, Y és Z generáció tagjai hajlanának arra, hogy mobilon keresztül tanuljanak meg egy új, nem-technikai készséget?
 
b. Lehet-e olyan tananyagot fejleszteni gyakorlati készségek széles skálájára, ami egy mobilappban, viszonylag rövid időn belül használható tudást ad?  Vagy a végén kiderül, hogy ez maximum placebo-nak lesz majd jó?
 
c. Van-e még hely ezen a piacon? Ezt egy gyors guglizással, appstore böngészéssel ki lehet deríteni. Legrosszabb esetben belátom, hogy feltaláltam a spanyolviaszt.
 
d. Meg tudjom-e szólítani úgy a feltételezett felhasználókat, hogy idejüket, mailcímüket, végsősoron pedig pénzüket adják egy ilyen ígéretért? Fel tudom-e kelteni az emberekben az azonnali önfejlődés iránti igényt?
 
Szóval bőven van megválaszolandó kérdés, mielőtt elkötelezem magam az ötlet mellett. Még jó hogy két hétik a Völgyben leszek. Itt talán el tudom végezni a legfontosabb validációs feladatokat.
 
Ha Te lennél a helyemben, egy friss ötlettel a fejedben, mit csinálnál a következő 2 hétben?
 
Ez persze a saját dolgaimról szól, ennek még nincs túl sok össztársadalmi hasznosulása. Hacsak nem az, hogy az olvasók is látják hogy mit csinálok jól/rosszul, és tanulnak a hibáimból. De ennél azért többet szeretnék…
 

Keleti Kapcsolat

 
Az én startupos pályafutásom 2 éve kezdődött egy egyetemi ötletversenyen, Hackathonon. Egyből beleszerettem a formátumba, és a hackathonokat körüllengő atmoszférába. A Rate My Speech is egy ilyenen indult. Ráadásul a szervezőkkel, Shy mesterrel az élen is igazán baráti kapcsolat alakult ki.
 
Múlt év második felében már nem versenyzőként, inkább junior mentorként vettem részt. Az ilyen lehetőségek jót tesznek a lelkivilágomnak, mely nyomokban tanári hajlamokat is tartalmaz.
 
Az azonban mindíg nagy szívfájdalom volt, hogy a Hackathonon sikeres csapatok a rendezvény után sokáig, akár sok sok hónapig is csak egyhelyben álldogálnak, küzdenek a túlélésért. Mintha hiányoznának azok a nagyon korai, viszonylag kis összegű befektetési lehetőségek, melyek ezeknek és a hasonló, non-hackathonos csapatoknak lehetőséget adnának a szintlépésre.
 
Ezért örültem meg nagyon, amikor Shy vezetésével megalakult a Connect East, és pont az ilyen korai fázisú (de azért komoly szándékú, eltökélt, összetartó) csapatok segítségét tűzte ki a zászlajára. Több mint húsz Hackathonnal és számtalan egyéb startup jellegű akcióval a hátuk mögött ez számomra egy teljesen hiteles történet. Aktív startupperek, akik saját bőrükön érzik a kihívásokat, és hajlandóak hasonló cipőben járó kezdeményezéseket felkarolni.
 
De én ehhez hogy tehetnék hozzá bármit is? Beszélgettünk erről, és arra jutottunk, hogy ha már úgyis kint vagyok, akkor körülnézhetnék itteni inkubátorok, accelerátorok, emberek közt, akik látnak fantáziát régiónkban, illetve az innen világhódító útra induló csapatokban. Hátha kisül belőle valami kézzelfogható kooperáció.
 
Emellett az utóbbi napokban több honi startuppal beszélgettem, akik különböző témákban amerikai kapcsolatokat keresnek. Van aki marketingagency-t, van aki médiakapcsolatot, van aki disztribúciós partnert. Ha véletlenül belefutok pont egy olyan valakibe, aki nekik hasznos lehet és vica versa, hát egy összekötést csak megér a dolog. 
 
Kicsi az esélye annak, hogy két hét alatt annyira belerázódjak a helyi közösségbe, hogy ennek a tevékenységnek nemzetgazdasági szinten is érezhető hatása legyen. De ha egyszer nem veszíthetünk vele semmit, akkor az 1% esély is jó kaland, és nagy tanulság lesz.
 
Challenge accepted!
 
Ha van ötleted, hogy milyen formabontó networking hackkel lehetne ezt felturbózni, ki vele! :)
 
Szóval ilyen elképzelésekkel-elhatározásokkal érkeztem. Akár sikerül, akár nem, mindenképpen rengeteget fogok belőle tanulni. Szerencsére a jet-lag nem ütött ki, így teljes energiával indulhat a holnap. Mégpedig egy Design Thinking workshoppal, a Stanford d.school-on. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a társaság, mennyire sikerül felvennem a Völgy ritmusát.
LINK
 
Folyt köv :)
 
 
UI:
 
Ennyit írtam meg a repcsin, úgy trveztem hogy leszállás után egyből elküldöm, de aztán máshogy alakult. Mario, a helyi kontakt, aki az utat szervezi, egyből elvitt egy német-osztrák netvörking eventre. Van egy German Accelerator nevű szervezet, szerintem a neve egész jól kifejezi hogy mit csinálnak. Német cégeket hoznak a Valley-be, akszelerálni. Teszik mindezt úgy, hogy a közelmúltban 3 millió EUR-t kaptak a német államtól (különösebb bürokratikus teher nélkül), hogy az alapműködést illetve a saját infrastruktúra fejlesztését fedezni tudják. Egyszer majd biztos lesz itt Hungarian Accelerator is… ;)
 
Az event amúgy jó volt, kb tucatnyian voltunk, accelerator munkatársak, néhány entrepreneur, néhány VC. Kellemes beszélgetés, ismerkedés volt, bemelegítésnek tökéletes, talán lesz belőle 1-2 follow up beszélgetés.
 
A főhadiszállásom amúgy itt van, vagyis lesz holnaptól: http://bednbuild.com/
 
De mára tényleg ennyi, kezdek lemerülni. Folyt köv :)

4 Readers Commented

Join discussion
  1. Dr.Nemeth Zoltan on 2015/01/09

    Ötlet: 1. Azért keresnek egy helyi ™ clubot. Onnan gyorsabb kapcsolatot épiteni ráadásul a keszsegeid is jobban tudod használni.

     

     

  2. Sasvári Attila on 2015/01/09

    Gratulálok, Attila! :)

    Ipari mennyiségben fogyasztom a MOOC-okat már két éve, és én is így vélekedek mint Te. A soft skill-es trainingek (business, sociology, stb) nagyon jók és érdekesek, csak nem igazán tudom hasznosítani őket. Számomra a produktivitást elősegítő oktatások, appok is csak placebo hatásúak. Jó érzés fog el amíg ismerkedem vele, de semmi több.

    Néhány hónapja álltam neki Coursera-n a Data Science sorozatnak, ami 9 kurzusból áll, és van benne programozás, statisztika, machine learning. És tudom őket hasznosítani!

    Míg előbbit könnyű "tanulni" szeletekben, pl. ha van egy üres fél órám, és 2x sebességgel nézve is felfogom amit hallok. Mégis, mire végére érek, elégedetlen leszek. Rájövök hogy ez nem volt jó igazán semmire, nem szereztem olyan tudást ami segítene az előrelépésben. Új tudást szereztem, de igazán semmire nem jó. Mint a legtöbb kurzus (pl. leadership) egy multinál. Gyakorlat nélkül semmit nem ér.

    Ezzel szemben a programozó kurzusokat nem lehet ilyen kis szeletekre lebontva nézni és tanulni. Órákat kell vele foglalkozni egyszerre, utánaolvasni, kipróbálni, projecteket elkészíteni, mások munkáját értékelni.

    Bár mobilra nyílván az előbbi a jobb, de én mégsem érzem azt hogy nyelvtanuláson kívűl más értelmeset szívesen tanulnék mobil applikációról. Esetleg főzést, barkácsolást. :)

    Szerintem fontos eldönteni, hogy a két típus közül melyiket részesítenék a userek előnyben, mivel lehet több embert megfogni és ott tartani őket hosszú időn keresztűl. És persze mi az amit nem kaphatnak meg ingyen már most.

  3. Gombos Márton on 2015/01/09

    gerilla marketing ;)

  4. Szigeti Attila Author on 2015/01/09

    Zoli, találtam kb tucatnyi TM klubot (jóval több van erre, de merítésnek elég szerintem), szóval tervben van.

    Attila, köszi a részletes véleményt. Igen, valóban az általad felhozott kérdést is tisztázni kell valahogy. Meditálok rajta.

    Marci, a cikk hatására már kaptam 1-2 jó javaslatot, így már megérte:) Vagy másra értetted?

     

    köszi a válaszokat :)

Have something to say?


− 4 = nulla