Pitch Klinika – CEU Social Entrepreneurship Summit

Lassan már a csapból is az folyik, hogy hogyan pitcheljük az ötletünket, vállalkozásunkat. Ennek ellenére sokaknak még mindíg kihívás röviden, érthetően, érdekesen előadni magukat. Talán az a probléma, hogy a legtöbb cikk és videó általánosságokat tartalmaz, amit az emberek nehezen tudnak csak a saját előadásukra értelmezni. Most ezen igyekszünk változtatni – Faragó Danival, keresetlen, ugyanakkor személyre szabott tanácsok formájában. 

Szerdán a CEU Social Entrepreneurship Summit-on jártunk, meghallgattunk hét hosszú pitchet. A rendezvény célja az volt, hogy összehozza a social entrepreneurship iránt érdeklődőket, és bemutassa a legígéretesebb ötleteket, vállalkozásokat. Olyan kezdeményezéseket, amelyek a profittermelésen túl társadalmi problémákra is választ akarnak nyújtani. Az ötletgazdák erre kaptak egyenként 10 percet. Volt zsűri is (a fenti linken róluk is találtok infókat), méghozzá igen erős. Végig nagyon jókat kérdeztek, de rangsort és nyertest nem hirdettek a végén, hiszen ez nem verseny volt. 

Magasak voltak az elvárásaink. Egyrészt a helyszín miatt. Másrészt, mert a rendezvény kitűzött célja miatt joggal vártuk a világmegvátó ötleteket. Lássuk röviden, miről szóltak a pitchek, hogyan vélekedett ezekről a zsűri, és hogy hogyan lehetne hatásosabbá tenni az előadásokat. 

 

A sort a Fruit of care nyitotta… 

Ők fogyatékossággal élő emberek által készített ajándéktárgyakat vásárolnak, és értékesítik tovább cégek számára mint valami nagyker. Ha jól értettem. De ez csak a beszéd második felében derült ki, mert legalább 5 percet arra pazarolt az előadó, hogy saját magáról beszéljen. Kár volt. Azért így is belefért az előadásba a traction – 5 éve működnek, 50 céges ügyfelük van, múlt évben nagyjából 22MFt árbevétel mellett. Most bővüléshez keresnek befektetést, csapattagokat. 

A zsűri hiányolta az előadásból a sztorit. Az sem volt tiszta a prezentáció alapján, hogy milyen egy tipikus ügyfél illetve use case. Ráadásul a slide-ok tele voltak számokkal és ábrákkal, de egyszerűen érthető magyarázat nem társult ezekhez. Így sok kérdés az üzleti oldal megfejtésére, megértésére irányult.

Azért nem reménytelen a helyzet. Először is, újra kellene építeni a pitch-et, mégpedig úgy hogy egy történet mentén fűzzük fel az információkat. Például, hogy néz ki ez az egész folyamat a fogyatékossággal élők szempontjából? Mi volt az eddigi legnagyobb sikertörténet, a folyamat elejétől a végéig? Önbemutatásra, csapatbemutatásra jóval kevesebb időt szánnánk, és nem rögtön az elején. A slide-okat pedig nulláról kellene újracsinálni, sokkal több képpel, kevesebb szöveggel. Egy diára elég egy kulcsfontosságú adat. Ha diagramot mutatunk, azon is érdemes kiszürkíteni vagy teljesen kivenni a nem releváns részeket. Inkább szóban adjunk hozzá rövid magyarázatot, ahol kell.

 

Következett az e-studygroup

Az előadó azzal kezdte, hogy egy sztorit fog nekünk elmesélni. Jó lett volna, de aztán nem teljesen így alakult. Először is következett egy néhány perces csapatbemutató, aminek nem itt az elején lett volna a helye. Aztán egy kicsit döcögős előadásban beszélt az oktatás jövőjéről, illetve a saját termékükről. Ebben a diákok létre tudnak játékos hozni tananyagokat. Jelenleg főleg kórházi ápolásra szoruló gyerekeknek segítenek. Diákok dolgozzák fel a tankönyvi tananyagot a termékkel, és azt bejuttatják a kórházba, hogy a bent fekvő gyerekek könnyebben lépést tarthassanak az osztálytársaikkal. Vagy valami ilyesmi. Nem volt kristálytiszta a magyarázat.

A zsűri megintcsak hiányolta a sztorit, és a mögöttes üzleti modellt is. Az ugyanis még nincs. Felmerült, hogy mitől különbözik ez a termék a sok más e-learning megoldástól? Például a Khan Academy-től? Az egyik válasz – gamification – nem nyert, hiszen azt mindenki beépítheti a saját termékébe. A másik, mely szerint ebben a rendszerben a diákok nem csak fogyasztói a tananyagnak, hanem előállítói is, már meggyőzőbb volt.

Az előadáson viszont sokat kell csiszolni. Egyrészt ne tegyük zsebre a kezünket, és ne a slide-jainkat nézzük hanem a közönséget. Aztán érdemes arra is odafigyelni, hogy ne használjunk túl sok szenvedő szerkezetet. A beszéd tele volt “will be requested”, “has been done” szófordulatokkal. A modell kidolgozására pedig kiváló eszköz a Business Model Canvas. A mostani slide-ok helyett pedig csináljuk újakat. Sok képpel, kevés szöveggel. Még annál is kevesebbel!

 

Ezután jött az első női előadó, és a Házikence Tanoda

Ők jelenleg Budapesten tanítanak munkanélkülieknek kozmetika készítést, amivel aztán be tudják indítani a saját kis üzletüket. És ez már az első mondatból, illetve a nyitó diából kiderül. Így kell ezt! Az előadó ezután elmesélte, hogy hogyan lett először hobbija a házi kozmetika, és a gyerkőc születése után miként vált ez személyes üzletté. Volt történet is. Második piros pont. Ezután pedig gördülékenyen jöttek a traction-re vonatkozó számadatok, a következő lépések. Ez egy jó pitch volt, annak ellenére hogy az előadó láthatóan izgult. Sebaj, ez majd a gyakorlattal elmúlik.

A zsűrit leginkább az érdekelte, hogy az ügyfeleiknek hogyan tudnak segíteni a kurzus elvégzése után a vállalkozásuk beindításában. Az sem volt teljesen világos, hogy ez pontosan mitől social enterprise. A válasz szerint azért mert a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő nőknek adnak egy vállalkozási esélyt.

Javítani persze itt is lehet. Az előadásban sok volt az “I think” elszólás. Ha ezeket kigyomláljuk, még erősebb lesz a mondanivalónk. Kell egy olyan utolsó dia, amin ott vannak az elérhetőségeink. Mivel befektetőt keresnek, kell hogy legyen 1-2 üzleti számadat is. A záró mondat pedig ahelyett hogy “and sorry for being such excited”, legyen egy egyszerű “Thank you!”. Széles mosollyal fűszerezve.

 

A sort a Szállás Másképp folytatta…

Az előadó stílusosan egy utazásra hívott bennünket, közben pedig elmesélte az utazási tanácsadással foglalkozó vállalkozás történetét. Szenvedélyes utazóként sok rossz vendégházba belefutott, illetve úgy tapasztalta, hogy a legjobb helyek nincsenek is fent a nagy szállásfoglaló oldalakon. Ezért indította anno útjára a blogját, amiből kinőtte magát a tanácsadói tevékenység, a köré szerveződött közösség. Hiteles és magával ragadó történet! Most egy vendégház-kereső szolgáltatást építenek, mely azzal tűnne ki a nagyok (pl booking.com, airbnb) közül, hogy csak ajánlások útján kerülhet be vendégház az adatbázisba. 

A zsűri igazából csak abban kételkedett, hogy hogyan lehet egy ilyen személyes, tanácsadói tevékenységből skálázható üzletet építeni. Ami azt illeti, a válaszokból az tűnt ki, hogy nem is ez az elsődleges cél. Ez nem baj, nem kell mindenkinek diszruptív startupot építenie. Van hely a világban lifestyle business-eknek is. 

A pitch gördülékeny és hiteles volt. Látszott hogy gyakorlott előadóval van dolgunk, aki már TEDx színpadon is helyt állt. A slide-okon érdemes lenne még csiszolni. Például az utolsó slide-on “Thanks a lot” helyett egy szép képet, elérhetőségeket feltüntetni.

 

A lendületet az Alkosoft előadása törte meg…

Először is, minden tiszteletem az előadóé, aki látássérültként állt ki a színpadra, és nagyon higgadtan, magabiztosan prezentált. A bajok ott kezdődtek, hogy magyarul pitchelt és ezt egy segítője fordította angolra. Így 10 perc alatt minden mondatot kétszer hallottunk, ami felért egy nagy adag altatóval. Ráadásul a beszéd első harmada arról szólt, hogy az előadó – as Alkosoft alapítója – egész életében szerette az IT-t. “Már az óvodában is szerettem az informatikát” – szinte szó szerint. Pedig nem kell Ádámtól és Évától kezdenünk egy történetet ahhoz, hogy kerek legyen. Ezt leszámítva a mezőny egyik legjobb kezdeményezéséről van szó. A céget anno 500$ hitelből indította el. Azóta különféle weblap-akadálymentesítési szolgáltatással, látássérülteket segítő eszközök forgalmazásával tesznek azért, hogy a 120 ezer magyar látássérültnek könnyebbé tegyék az életét. Mindehhez társul évente nagyságrendileg 100.000$ bevétel. Le a kalappal!

A zsűri leginkább azt nem látta, hogy a cég által kiszemelt továbblépési irányok és célcsoportok közül melyik a legjövedelmezőbb. Az ötletgazda szerint a KKV-knak szánt szolgáltatások – weblap akadálymentesítés… – hozhatják a legtöbbet a konyhára.

Ami a pitchet illeti, két kritikus dolgot kell javítani. Először is, ha nem tudunk angolul és mindenképpen angol nyelvű rendezvényen mutatkozunk be, akkor olyan ember álljon ki aki tud angolul. Még akkor is, ha nem ő az alapító. Illetve, találjunk egy ütősebb felvezetést. Hirtelen valami ilyesmi jutott eszembe: “Please, close your eyes! What can you see? Nothing. At most, some patches of light. Now, most of you can open your eyes again and see the world. But for thousands of visually impaired people, like me, this is not an option. At Alkosoft we offer solutions that make life easier for these people…"

 

Ezután az Instassist sietett a megmentésünkre…

Ők egy TaskRabbit szerű megoldással akarnak a hajléktalanoknak esélyt adni, hogy pénzért, adományokért cserébe munkát végezhessenek. A történet néhány hete kezdődött egy workshopon. Az alapítók az olcsó okostelefonokban rejlő lehetőségekkel akarják enyhíteni a hajléktalanság problémakörét. Ennek érdekében meginterjúztattak hajléktalanokat – akiknek a személyes története színesítette az előadást – és kiderült, hogy már most is működik a koncepció. Kis összegért, adományért munkavégzés. Csak nagyon lassan és döcögősen. Egy hétezer forintos Firefox okosteló sokat gyorsítana a rendszeren. Ehhez partnernek már meg is nyerték a Máltai Szeretetszolgálatot, és most újabb partnereket, támogatókat keresnek…

A zsűri arra volt kíváncsi, hogy hogyan oldják meg a hajléktalanokkal szembeni bizalmatlanság kérdéskörét? Illetve, jogilag mennyire működik az, ha valaki az appon keresztül kínál egy munkát (a kiírásért 100Ft-t fizet – ez tartaná fent a rendszert), a hajléktalannak viszont kp-ban vagy adománnyal fizetne?

A pitch itt is nagyon meggyőző volt, érződött az előadó gyakorlottsága. Talán a slide-okon lévő szövegmennyiséget lehetne csökkenteni (bár ha Slideshare-en közzé teszik, ott jó ez a mostani verzió a magyarázószöveggel). Illetve, majd ha érik a projekt, akkor több számadat, traction is elfér a történetben.

 

Zárásként a Belanski mutatkozott be…

A bevezető itt is meglehetősen komótos volt. Az alapító, aki már jóideje média és marketing területen mozog, egy olyan filmes projektet hívott életre, mellyel a romák elleni sztereotípiákon akar enyhíteni. Itt a kiindulási probléma, hogy a médiában folyamatosan negatív színben tüntetik fel a romákat, ellenben a pozitív példák teljesen hiányoznak. A megoldás egy humoros TV sorozat, mely a Stopli névre hallgat. Ebben pozitv hősökkel formálják majd a társadalom romákról alkotott véleményét, erőltetett szájbarágás nélkül.

A zsűri fantáziáját is megfogta az ötlet. Ha ugyanis működik az elv, azzal valóban széleskörű hatást lehet elérni. Ezért azt tanácsolták az ötletgazdának, hogy ha befektetőkre vadászik, akkor nekik máshogy csomagolja a lehetőséget. És konkretizálja, tegye kézzel foghatóvá, hogy pontosan mi is az a társadalmi hatás, amit megcéloz.

A pitch egyes részei, például amikor ízelítőt kaptunk a sorozatból, jók voltak. Viszont az előadó sokszor visszatért már említett témákhoz. Körbe-körbe vándorolt. Ennél jobb lenne egy feszesebb, letisztultabb témavezetés, illetve egy történetszál, ami segít fenntartani a figyelmünket 10 percig. És a saját magunk + csapatunk bemutatását itt is csak később hoznánk fel.

 

Vegyes érzelmekkel búcsúztunk a rendezvénytől. Annak céljával és a social entrepreneurship eszméjével nagyon egyetértünk. Szükség van világmegváltó, társadalmi problémákat fenntartható üzleti modellel megoldó kezdeményezésekre. De az előadásokra még gyúrni kell. Reméljük hogy ez a cikk (is) segítséget nyújt ebben. Ami viszont nagy fegyvertény, hogy a nemek aránya kiegyenlített volt. Három hölgy a hét versenyzőből nagyon szép arány, ezért le a kalappal előttük és a szervezők előtt is. Hajrá női ötletgazdák, vállalkozók, startupperek!

Ha van tanulság, akkor az, hogy a 10 perces pitch nehéz műfaj. Könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy értéket nem nyújtó, annál inkább unalmas szöveggel töltjük ki az időt. Ahhoz hogy jól sikerüljön, érdemes a célokból és a célközönségből kiindulni. Kinek fogom prezentálni, és tőlük – reálisan – mit várhatok? Pénzt, partnerséget, bemutatást…? El tudom mondani úgy a beszédemet, hogy abból a közönség is profitáljon valamit? Ha mást nem, hát annyit hogy egy jó sztorival gazdagodott? Ha megvan a cél, gondoljuk végig hogy 3 percben mit és hogyan mondanánk el. Aztán ezt tudjuk felbővíteni ott ahol kell. És persze nem kötelező kitölteni az időkeretet . A közönség általában meghálálja, ha visszaadunk néhány percet az életükből. :)

No comments yet.

Have something to say?


6 − = három