A Hackathontól a Startup Saunáig
Intenzív. Amikor arról kérdeznek, hogy milyen a Startup Sauna – Európa egyik legjobb accelerator programja, általában ezzel a szóval jellemzem. Következzen most a hosszú kifejtés. Háromezernél is több szó lett, remélem maradhat. Hiába, ez van akkor, ha az embernek 12+ órát kell várnia Rigában a csatlakozásra. Ekkora írásba már belefér a mese arról, hogyan lesz egy multis katonából egy év alatt startupper, miért indítottuk el a Rate My Speech-et, két hónapos formációként hogyan jutottunk be a Startup Sauna programba , és nyertük el a Startup Tavasz-os 10 napos Valley túrát. Hosszú kávé, vagy egy olvasgatós korsó sör mellé ideális :)
 
Egyszer volt, hol nem volt…
 
Életem első startup eseménye egy 2013-as Pitch Slam volt, az Akváriumban. Őszintén szólva csak azért mentem el, mert épp álláskeresőben voltam – ezúton is köszönöm Murphy-nek –  és minden lehetőségnek utánanéztem. Egy FableWiz nevű, néhány nap alatt összefércelt ötlettel indultam, amiért nyilván nem termett babér :) Viszont megtetszett a közeg, és rendszeressé vált a hasonló események látogatása. Így kötöttem ki az áprilisi Hackathonon, ahol a Pesoo formáció tagjaként megízlelhettem a diadal ízét, és azóta is tartó barátságokkal gazdagodtam. 
1
(Pesoo Dream Team, Fotó: Hackathon in a box)
 
Az a kaland számomra nem tartott túl sokáig, leginkább anyagi okok miatt májusban újra beálltam egy multihoz. Megfogadtam viszont, hogy amint lehet, megtalálom azt a NAGY ÖTLET-et, amiért teljes szívből lelkesedem, pénzt is lehet belőle csinálni, és még meg is valósítható. Úgy gondoltam, 2-3 évig dolgozgatok, közben beleásom magam a startupok világába, tartalékokat gyűjtök, és majd ha eljön az ideális pillanat, váltok. Közben elkezdtem Toastmasters eseményekre járni, bár az akkor még csak hobbi volt, nem tudtam, hogy meghatározó hatása lesz a jövőben.
 
Ez a terv februárig tartotta magát. Akkor részt vettem a Startup Pirates workshopon, és az ottani hangulat plusz a rendes munkámmal való elégedetlenségem végképp meggyőzött, hogy most kell lépnem. Azzal a lendülettel meg is írtam a felmondásom, és kezdetét vette a két hónapos visszaszámlálás. Úgy, hogy még nem tudtam, hogy mi lesz a nyerő ötlet.. 
 
2
(Selftrace a Startup Pirates-en – pörgős, hasznos, szórakoztató egy hét volt, Fotó: Startup Pirates Budapest)
 
Isteni szikra
 
Az idei év első Hackathonjára junior mentorként mentem, szerettem volna kicsit hozzátenni a csapatok sikeréhez. Mint általában, most is nagyon sok lelkes ötletgazda állt ki, jobbnál jobb ötletekkel. Mint általában, a dolog szépséghibája az volt, hogy sokan megremegtek a színpadon, nem tudták rendesen elmesélni a történetüket. 
 
És akkor ugrott be! Ez nem csak ötletversenyeken probléma. Eszembe jutottak az unalmas iskolai órák – amikor a tanárok nem vették a fáradtságot hogy élvezhetően adják elő az anyagot, a kínlódással teli kiselőadások, a gyomorszorító érzés az állásinterjúkon, az agyzsibbasztóan unalmas céges meetingek… Nekem pedig itt volt a fejemben a megoldás. Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk egy közösségi oldalt, ahol emberek megoszthatják egymással a videóikat a saját beszédeikről, és a közösség tagjai konstruktív visszajelzést adnának, hogy így lehessen lépésről lépésre fejleszteni a beszédeket.
 
3
(Fotó: A király beszéde, Bedlam Productions)
 
Amilyen hirtelen jött az ötlet, olyan hirtelen találtam magam a színpadon, elpitcheltem a Rate My Speech koncepció alapjait, és beindultak a dolgok. Összejött egy lelkes 3 fős csapat (Dóri, Laci + én) és Máté is segített. Másodikak lettünk, és végre úgy éreztem, hogy megtaláltam a küldetésemet. Néhány héttel később már az iGen program keretein belül találtuk magunkat, újabb tagokkal (Bíbor, Luca, Ricsi) gyarapodtunk. Még a Pirates workshopon ismertem meg Ádámot, akivel szépen lassan eljutottunk arra a megállapodásra, hogy CTO-ként segít majd minket. Ütős csapat kezdett kialakulni.
 
4
(Corvinus – Spinoff Klub Hackathon – itt indultunk, másodikak lettünk, Fotó: Hackathon in a box)
 
Ezzel a lendülettel neveztem is magunkat mindenféle versenyre, accelerator-ba – inkább a lelkesedés, mintsem a jól átgondolt stratégia vezérelt. Így jutottunk be a Startup Tavasz top 10-be, illetve a Startup Sauna Budapest top 3-ba. Közben a felmondási időm is lejárt, így már teljes erőbedobással a Rate My Speech-re tudtam koncentrálni.
 
5
(Startup Tavasz díjátadó, Fotó: szerintem saját )
 
6
(A versenyzők és coach-ok, Fotó: Startup Sauna Budapest)
 
A lendület sötét oldala
 
Azért volt néhány árnyoldala is ennek a fene nagy pörgésnek. Év elején beszélgettünk Lukács Krisztiánnal, hogy önkéntesként segítem majd a Startup Budapest Egyesület munkáját – mert jó dolog hozzájárulni egy közösség építéséhez. Ráadásul a főiskolai évek óta kerestem azt a civil szervezetet ahol szívesen tölteném a szabadidőm. (A főiskola alatt is folyamatosan önkénteskedtem, az IAESTE és FDE szervezeteknél. Életem legjobb évei voltak… )
 
Arról már nem is beszélve, hogy Toastmasters-en belül is több szerepet akartam vállalni, kibontakozott például egy startup klub indítása. Egy demo rendezvényt sikerült is tető alá hozni az Apacukában, a folytatás azóta is várat magára. Ezek a nagy hajtásban jobbára elsikkadtak, és még nem tudom, hogyan veszem majd újra fel a fonalat. 
 
7
(Steve Nelson ismerteti a Nap Szavát, Fotó: Toastmasters Hungary)
 
Méginkább problémás volt – és kicsit még most is az – a csapatvezetés. Egyrészt sokan vagyunk, mindenki más intenzitással dolgozik a közös ügyön. Másrészt a nagy versenyszezon közepette sokszor elsikkadtak részemről a csapat-találkák, a kommunikáció. A legnagyobb konfliktust talán az okozta, hogy ugyan volt egy víziónk, de meg kellett találnunk azt a piacralépési módot, amivel már az elejétől fenntarthatóvá válik a startupunk. A "product-market fit” iránti hajszában pedig volt egy-két éles kanyar, hektikus pivot, ami nem tetszett a csapatnak, ráadásul utólag nem is bizonyult jó döntésnek.
 
8
 
Szóval úgy vágtam neki az 5 hetes acceleratornak, hogy nem tudtuk, egészen pontosan ki, miért és mennyi pénzt ad majd a Rate My Speech-ért?
 
Otaniemi
 
Május másodikán érkeztem meg Finnországba, egészen pontosan a Helsinkitől nyugatra fekvő Otaniemi nevű “egyetemvárosba”. A legtöbb csapatot Helsinkiben, egy “Kutyaól”nak nevezett szálláson helyezték el. Képzelhetitek, nem volt egy ideális megoldás. Én találtam egy egyetemistát aki épp akkor ment nyári munkára, és kiadta nekem a szobáját. Így gyalog 15 percre laktam a Sauna épületétől, ami nagyon sok fejfájástól megkímélt.  
 
9
(Csodaszép kilátás, Fotó: saját)
 
Maga a hely gyönyörű. Nagyjából 5000 hallgató él itt, minden zöld és békés, a levegő tiszta, közel a vízpart, munkához és bulizáshoz is ideális. Érdekes volt, hogy itt még este 10 után is fent van a nap… ami hasznos, hiszen ha az ember egész nap melózik, még akkor is világosban tud hazaérni :)
 
10
(Kedvenc chillout hely, 2 percre a szállástól, Fotó: saját)
 
Startup Sauna
 
A coworking hely az egyetem épületei közt bújik meg. Egy nagy, tágas tér, kb 20-25 asztallal, 4-5 kanapéval, konyhával, fő- és hátsó-színpaddal, és egy alagúton keresztül egy szaunával összekötve. Mindenki szabadon bejöhet, leülhet tenni a dolgát. Általában 30-40 ember dolgozik egyszerre, de akár ötszázan is beférnek, például nagyobb rendezvény esetén. 
 
12 13
(Startup Sauna belülről, Fotó: Startup Sauna)
 
Hivatalosan május 5-én kezdődött az 5 hetes program. 17 csapat jutott be (http://startupsauna.com/2014/05/08/introducing-the-spring-14-batch/), és meg kell mondjam, elég kemény mezőny jött össze. A legtöbb startupnak már volt befektetése, bevétele, és skálázáshoz keresnek 500-1000ezer EUR körüli összeget, nemzetközi partnereket. Ehhez képest mi, illetve még 1-2 csapat csak koncepció + prototípus fázisban voltunk.  Ennek persze megvolt az az előnye, hogy mi gyorsabban is tudtunk fordulni, változni. Márpedig a változás az egész program egyik kulcsfontosságú része. Ha nem tudsz megfelelő sebességgel alakítani a koncepciódon, akkor nincs sok haszna az ittlétnek. Egyének szintjén is nagyon erős volt a társaság. Szerintem én voltam az egyetlen, akinek még egy vállalkozása sem volt korábban. 
 
15
(Spring ’14 Batch, Fotó: Startup Sauna)

 
A hangulat már az elejétől fogva nagyszerű volt. Mindenki eltökélten dolgozott a saját startupján, emellett viszont egymást is segítettük. Én például pitch-gyakorlással, nyilvános beszéddel kapcsolatos tanácsokkal. Hab a tortán, hogy minden szerdán barbecue-ztunk – Sauna állta a számlát – csütörtökön pedig az Aaltoes nevű hallgatói szervezet intézte a reggelit. Ők is ott tanyáznak a Sauna épületében, így már hallgatói éveik alatt sok mindent elleshetnek az ott dolgozó entrepreneur-öktől.
 
16
(Barbecue, Fotó: saját)
 
Amennyire inspiráló a hely hangulata, annyira kemény volt az öt hetes “kiképzés”…
 
A Három Kopasz
 
Az első hivatalos program a május 6-i pitch tréning volt. Aznap, és utána minden kedden a Három Kopasz próbálta a fejünkbe verni, hogy hogyan is kell pitchelni. Mike – sales-es háttérral bíró coach, számtalan accelerator program és rendezvény segítője; Juha – serial entrepreneur és VC; Aape – szintén serial entrepreneur aki a 80as évek óta digital media-ban utazik, Apple Achiever díjas szakember. Elmondásuk szerint azért kopaszok, mert a sok rossz pitch hallatán már rég kitépkedték minden egyes hajszálukat. Így legalább már nem tudtunk több kárt tenni bennük. :)
 
Ha van valami, amit a Sauna-ban komolyan vesznek, akkor az a pitchelés. Mégpedig azért, mert egy 1-2-3 perces pitch rákényszerít, hogy letisztítsd a mondanivalód, és azt úgy add elő, hogy megragadja a közönség szívét-lelkét. Hogy ezáltal is követőkké váljanak, és terjesszék a Te üzenetedet.
 
Az, hogy 2 percben be tudd mutatni a problémát, megoldást, értéket, modellt, csapatot, traction-t és következő lépéseket, csak a kezdet. Ahhoz hogy megfelelő hatást érj el, kell köré a sztori is, ami érzéseket-érzelmeket kelt a közönségben. Mindezt ráadásul szenvedéllyel, átérzéssel kell előadnod. Ha pedig önmagadtól nem megy a szenvedély, akkor majd a fejed leordítása minden bizonnyal felszabadítja a benned rejtőző energiákat… 

18

(Aape éppen Marius-ból -Renderstreet csapat- csalogatja elő a szenvedélyt, Fotó: Jimmy Reuterwall)
 
És ez még csak a szóbeli rész, amihez megfelelő prezentációt kell csinálni. Ez egy nagyon hosszú téma, megér majd egy külön mesét. Lássuk előbb a Sauna egyik hírhedt részét…
 
"Kick the shit out” (továbbiakban KTSO)
 
A Sauna-ban nem mentorálnak, hanem coach-olnak. A különbség egyszerű. A mentor simogatja a buksidat, hogy szépen-lassan előrébb haladj. A coach pedig páros lábbal rúg ki a komfortzónádból, hogy jóval gyorsabban jóval előrébb jussál. A Sauna-ban pedig rengeteg coach jutott minden csapatnak, így páros lábakból sem volt hiány.
 
A csapatok minden szerdán nagyjából 6-8 coach-val ültek le, 20-20 perces beszélgetésekre. Ennyi időnk volt, hogy szintre hozzuk őket arról, mit is csinálunk, és meghallgassuk a véleményüket. Ezek persze gyakran szöges ellentátben álltak egymással. Az már a mi feladatunk volt, hogy eldöntsük, melyiket érdemes megfogadnunk, és az alapján változtatnunk a modellen, pitch-en, terméken.
 
19
(Demo Day: Riku Asikainen és Inka Mero – a vezér coach-ok középen, balra Juuso, jobbra Juho – a Sauna vezetői, Fotó: saját)
 
A coach-ok közül Inka és Riku voltak mellettünk elejétől a végéig. Mindketten nagy tapasztalattal rendelkező entrepreneur-ök, angyalok. Az ő vezetésükkel került sor minden pénteken a “Kick the shit out” nevű, nem túl lélekmelengető eseményekre. Itt minden csapat pitchelt, és összefoglalta hogy azon a héten mi sikerül, mi fulladt kudarcba, mi a teendő a következő hétre. Ezután pedig a jelenlévő coach-ok kivétel nélkül apró cafatokra szedtek minden csapatot.
 
A fő tanulság, hogy soha nem lehetsz annyira jó, hogy kényelembe helyezd magad. Mindig van min javítani, márpedig a Sauna-ba azért jöttünk, hogy magasabb szintre emeljük a startupunkat. És itt az az alapelvárás, hogy ha kell, akkor látástól vakulásik dolgozz (azért okosan) hogy elérd a céljaidat. Aki pedig nem képes helyén kezelni a kritikát és tanulni belőle, annak itt nincs keresnivalója.
 
Szerencsére ilyen szempontból nem volt gyenge láncszem köztünk, mindenki vette a lapot, validált, pivotolt, csiszolta a pitch-et, és ha pofára esett, gyorsan felállt és ment tovább.
 
"Fail fast"
 
A Sauna hitvallása szerint a botlás amúgy is jó jel. Ha valami nem sikerül, az azt jelenti, hogy olyan tapasztalatokkal gazdagodtál, ami segít a helyes(ebb) irányba fordulni. Minél többet és minél gyakrabban buksz, annál hamarabb találod meg a sikerhez vezető utat. Ezt így utólag megerősíthetem.
 
Március-áprilisban volt egy koncepciónk, víziónk, építettünk is prototípust és próbáltunk korai feliratkozókkal kísérletezni. Viszont túl kevés időt töltöttünk interjúzással. Már-már makacsul tartottuk magunkat ahhoz az elképzeléshez, hogy mi egy nyílt közösséget építünk, ahol mindenki lelkesen megosztja a beszédeit, arra a közösség hasznosabbnál-hasznosabb visszajelzéseket ad, nekünk pedig csak össze kell szednünk a ránk szórt pénzt – kis túlzással. 
 
20
(Fotó: The Wolf of Wall Street, Universal Pictures )
 
A Startup Sauna Budapesten a legtöbb coach joggal jegyezte meg, hogy ez így nem fog működni – legalábbis pénzügyileg biztos nem. Találnunk kell egy niche-t, és ott kell elindulnunk – úgy hogy az üzleti potenciál is meglegyen. Amire kiutaztam, meg voltam róla győződve, hogy ez a szűk szegmens a startup pitch-ek szegmense lesz, és majd minden startupper örömmel fizet azért, hogy a Rate My Speech-en fent lévő trénerek jól kiértékeljék a pitch videóikat. 
 
Első héten ennek a validálásával telt a “szabad”időm – értsd, az az idő, ami nem pitch-tréningre vagy coacholásra ment el. Az irodában is sok startupperrel beszélgettem erről, illetve hétvégén kimentem a Helsinki Startup Weekendre – egyrészt segíteni a csapatokat a pitch felkészülésben, másrészt kideríteni, hogy életképes-e az elképzelésünk. 
 
21
(Eredményhirdetés után, Fotó: Helsinki Startup Weekend )
 
Aztán az interjúk során előjött a sok kínos kérdés. Mennyit fizetnének? Egyáltalán fizetnének-e? Hiszen akinek igazán kellene egy ilyen szolgáltatás, annak valószínűleg nincs rá pénze. Akinek meg van, az valószínű inkább kifizeti egy tréner díját, hogy négyszemközt gyakorolhassanak. És a trénereknek milyen áron érné meg egyáltalán? Ehh. Nem állt össze a kép. Néhány tucat interjú után sikerült elkaszálni ezt az irányt. Szerencsére nem ment el vele túl sok idő.
 
Már kezdtem elszomorodni, amikor jött a hír, hogy bejutottunk az Európai Bizottság által indított Open Education Challenge elődöntőjébe. Oktatástechnológiai újításokat, innovátorokat keresnek, a 10 legjobb csapat pedig egy 20.000 Eurós inkubációs programban vehet részt. Fuck Yeah! Hát mégis jó lesz valamire a cuccunk. Ezen felbuzdulva a következő két hetet azzal töltöttem, hogy kinti, és hazai oktatási intézmények embereit kergettem, illetve beszélgettem saját tréner-ismerőseimmel. 
 
22
(Fotó: Open Education Challenge)
 
Végre körvonalazódott egy olyan koncepció, amire itthonról és kintről is jelentkezett kereslet. A szolgáltatás lényege, hogy trénerek/mentorok a Rate My Speech-en zárt csoportokat tudnak létrehozni a saját ügyfeleiknek-tanulóiknak. Ott meg tudják osztani a videóikat és különböző útmutatók alapján konstruktív értékeléseket adhatnak egymásnak. Ez a trénereknek azért jó, mert ki tudják egészíteni a hagyományos tréningprogramjaikat egy online komponenssel, a tanulóiknak pedig azért, mert ott könnyebben tudnak együtt tanulni, egymás videóit értékelni – a tréning vége után is egyben maradhat a kis közösség. A Sauna-s coach-ok például kijelentették, hogy vagy megcsináljuk a szolgáltatást őszre, vagy seggbe leszek rúgva. :) Illetve itthon is talátunk valakit, akivel nagyon egy irányba mutat a víziónk, és egy ilyen megoldás nagyszerűen beleillene egy nagyobb ívű kezdeményezésbe. Ennek a részletein még dolgozunk, remélem 1-2 hónap múlva már konkrétumokat tudok majd írni … mert ha ez összejön, akkor az a kezdeti finanszírozást és a középtávú növekedést is meg fogja oldani.
 
Techshow, Hackathon Demo Day, CESA – Startup Spring
 
Épp időben kristályosodott ki a fő csapásirány, így még volt időm teljesen átdolgozni a pitch-ünket a május 30-i TechShow-ig. Egy napra ugyanis hazajöttem, hogy pitcheljek a Hackathon Demo Day-en, illetve a CESA részét képező Startup Tavasz döntőn. 
 
Nagyjából éjfére értem haza, és a társasház kapujában jöttem rá, hogy elfelejtettem a belépőkódot. Facepalm #1! Kénytelen-kelletlen hívtam fel a tulajt, hogy valahogyan be tudjak menni – aki nagyjából valami olyasmit mondott, hogy “jó is hogy hívsz, mert nemrég történt egy kis csőtörésecske a lakásban … de nem tudom mi a pontos helyzet, mert nekem el kellett utaznom, a kulcsot a közös képviselőnek adtam”. Facepalm #2! De legalább elárulta a kódot. Amikor beléptem a lakásba, a lehető legrosszabbra készültem. Ezzel szemben csak egy könnyed “meh”-életérzést váltott ki belőlem a konyha falán tátongó húsz centis bontás. Katasztrófának semmi jele. Jó, mert még úgyis meg kellett csinálnom az OEC döntőjéhez a jelentkezést. Így nagyjából hajnali háromkor feküdtem le aludni.
 
23
 
Reggel, mondanom sem kell, elég nyúzottan keltem. Péntek volt, így KTSO – amiről nincs kibúvó akkor sem ha az ember nincs ott. Úgyhogy egy gyors Skype beszélgetést még összehoztunk a coach-okkal (akik most méltányosságból csak egy kicsit tépkedtek meg), aztán a TechShow felé vettem az irányt.
 
Végre újra találkoztunk a csapattal, és sok ismerős arccal. Jó volt újra itthon lenni. Még úgy is, hogy egész nap kávén éltem, és aki két szónál többet váltott velem, érezhette hogy kicsit szét vagyok csúszva. Sebaj, pitchelni így is tudni kell! Az is segített, hogy David Trayford szabaddá tette magát 1 órára és amolyan végső felkészítést tartott – meglepő módon elég kevés csapat élt a lehetőséggel. 
 
A többi már “történelem”. A Hackathon-os verseny délután 6 körül volt, ott "runner up"-ok lettünk. Gratula az 5L-nek! A mezőnyben szerintem is ők jutottak el a legtovább. A Startup Tavasz döntő néhány órával később kezdődött. Akkorra már elfogytak a kávéjegyeim, álmos voltam, fáztam, kezdtem átcsúszni a “zero f*cks given” zónába. Egy utolsó 3 perces pitch-re azért még volt erőm. És úgy tűnik a zsűri kérdéseire is sikerült artikulált válaszokat adnom, hiszen megnyertük! Fuck Yeah! Tíz napos túra a Valley-be, a Startup Tavasz szervezői és a NIH jóvoltából. Köszönjük! Megdolgozunk érte!
 
24 25
(Best of Startup Spring, Fotó: saját)
 
Az egyetlen dolog amit sajnálok, hogy korán le kellett lépnem, ugyanis hajnalban indult vissza a gépem Finnországba. Hiába, már csak 5 nap volt hátra Demo Day-ig…
 
Robophone in da house
 
Szombat délután értem vissza, és egyből költözéssel kezdődött a program. Sajnos a kényelmes szobát csak május végéig kaptam meg. Szerencsére a lakótásramnak volt egy ismerőse, aki az utolsó hétre odaadta a kihasználatlan – és bútorozatlan – szobáját. Matracot, hálózsákot is kaptam kölcsön, így lett fapados, de rendkívül költséghatékony szállásom az utolsó hétre.
 
Aznap a Robophone-os srácok (Ádám & Bandi) is megérkeztek, a saját USA vizitjüket előkészíteni, és helyi cégekkel találkozni. A szobán osztoztunk, így igazi kolis hangulatot sikerült varázsolnunk. :) A következő napok során ők is, én is reggeltől estig dolgoztunk. Közös program nagyjából annyi volt, hogy hozzátették a saját véleményüket a pitchemhez (Hála a felkészítésért!), és sikerült összehozni egy közös Silicon Valley záróepizód nézést. Demo Day előtt két nappal szuper-releváns volt, és teljes mértékben átjött az életérzés. Várom a következő évadot :)
 
26
(Demo Day életérzés, Fotó: Silicon Valley, HBO)
 
Demo Day
 
Aztán eljött a nagy nap. A pitch ekkorra már kiforrta magát, szombat óta nagyjából félszázszor ismételtem el. Reggel csukott szemmel, első kávé közben ásítozva, szaunázás alatt, féllábon, mikrofonnal és anélkül, slideokkal elejétől a végéig, aztán fordított sorrendben… Így meglepő nyugodtsággal telt a nap.
 
A hivatalos program délután 6-kor kezdődött. Előtte még szaunáztam egy jót, és mire teljes harci díszben visszaértem a helységbe, már ott várakozott a tömeg. Nagyjából 70 VC, 100 entrepreneur, és 3-400 hallgató. A levegő gyorsan fogyott, és valószínűleg a jelenlévők többsége már a sörre és barbecue-ra vágyakozott. 
 
27
(Teltház, Fotó: saját)
 
A programot Juho és Juuso, a Sauna két vezére nyitotta. Elmesélték, hogyan faragtak néhány év alatt egy raktárhelyiségből világszínvonalú coworking helyet és accelerator programot. Ezután Ilkka Paananen, a Supercell CEO-ja osztott ki néhány jótanácsot. A legfontosabb, hogy ugyan érdemes meghallgatni a tapasztaltabb, okosabb entrepreneur-ök, coach-ok, VC-k véleményét, de a Te sikeredhez vezető utat csak Te tudod megtalálni. 
 
29
(Ilkka tanácsokat ad, Fotó: Jimmy Reuterwall)
 
Aztán elérkezett a pitch-ek ideje. Tizenhétszer három-plusz-két perc az sok, még a fegyelmezett finn tömegnek is. Szerencsére mindenki élete legjobb teljesítményét nyújtotta, így sikerült szórakoztatni a közönséget. Volt értelme a sok pich tréningnek. Felvételek nem készültek, így képzeljétek el, hogy 17 nagyon jó előadást hallottatok. :)
 
30
(A végső pitch, Fotó: Jimmy Reuterwall)
 
Ezután egyből jött az eredményhirdetés. Nyolc csapatot visznek ki a Valley-be, egy hétre. És négy csapatnak ajánlották fel a 40.000 Eurós befektetési lehetőséget. Nekünk sajnos nem. Olyan csapatok kapták az ajánlatot, akik már évek óta együtt vannak, termékkel-befektetéssel-bevétellel a hátuk mögött. Pedig nagyon jó lett volna megcsípni ezt a lehetőséget.
 
Sebaj, azért egy jóhír jutott nekünk is. Az eredményhirdetés részeként jelentették be, hogy a Startup Sauna ősztől használni fogja a Rate My Speech-et, és  segítenek kibővíteni a használók körét a környező programokra, szervezetekre is. Nincs mese, most már tényleg meg kell építenünk. :) Még jó hogy néhány nappal ezelőtt Lucával és Ádámmal épp arról beszéltünk hogy milyen lépésekben lesz meg a termék. És azóta el is indult az építkezés.
 
Eddig tartott a hivatalos program, jöhetett a lazítás. Minden adott volt. Szomjas tömeg, ingyen sör, barbecue, kinti és benti szaunák, merülődézsák. 
 
31 32 33 34
(Előtte…, Fotó: saját)
 
A Sauna csapatok ráadásul bemehettek a szomszédos épületben lévő vacsira, ahol a VC-k vertek tanyát. Nagyjából éjfélig tartott a bemelegítés – szolid vacsi, iszogatás, beszélgetés. Ezután kezdetét vette az igazi buli. Mondjuk úgy, hogy “what happens in the Sauna, stays in the Sauna” :)
 
Suomenlinna és búcsúbuli
 
A csütörtököt az ilyenkor szükséges pihenésnek szenteltem. Pénteken pedig végre volt időm megnézni magamnak Helsinkit és Suomenlinna szigeteket. Varázslatos táj, annyi szent. Fél nap alatt sikerült is újratöltődnöm. 
 
35 36 37 38
(Suomenlinna, Fotó: saját)
 
Épp időben, hiszen estefelé kezdetét vette a Summer of Startups nevű program. Ennek során hallgatói csapatok fogják fejleszteni az ötleteiket egészen augusztusig. Ez engem csak annyiban érintett, hogy este megint volt barbecue és sör, így méltó módon sikerült eltölteni az utolsó estémet, mielőtt el kellett búcsúznom a Sauna-tól és Otaniemi-től. :)
 
39
(Kezdődik a Summer of Startups, Fotó: saját)
 
Hogyan tovább?
 
A Sauna sztorinak nagyjából itt a vége. Végre vége a versenyszezonnak is, az utolsó versenypitch-et kedd este az iGen döntőjén adtam, ahol harmadikak lettünk. A Rate My Speech története viszont még csak most indul be igazán. Az első három hónap arra volt jó, hogy egy ködös ötlet kivitelezhető üzleti koncepcióvá érjen. 
 
Most végre eljön a megvalósítás ideje, még nyáron meglesz az első termék. Persze ezután is szükség lesz néhány kisebb-nagyobb irányváltásra. A csapatot is érlelni kell majd, arról nem is beszélve, hogy lassan befektető után kell nézni, hogy a csapat minden tagja erre tudja fordítani az idejét. Remélem bejutunk az Open Education Challenge döntőjébe (100-ból az első 20-ba) mert onnan már szinte borítékolható, hogy a nyertesek közé tudunk jutni. Ez majd június végére kiderül. 
 
Innen folytatjuk :)

A hosszas bejegyzés szerzője: Szigeti Attila

No comments yet.

Have something to say?


kettő − = 1